Miért jó az étkezőkocsi?

Az étkezőkocsi lényegében a vasúttal egyidős, hiszen természetes igény, hogy a hosszú utakon, amelyek jelentős része reggeli/ebéd/vacsoraidőre esik, lehessen éttermihez hasonló körülmények között étkezni, vagy legalább valami egyszerűbb harapnivalót, vagy italt venni. Mindezzel ráadásul idő is megspórolható, hiszen az utazás alatt le lehet tudni az evést, nem kell az érkezés után még értékes órákat tölteni vele.

A régi szép idők... nosztalgia étkezőkocsi a svájci Rhätische Bahnnál (forrás: rail-info.ch)

De az étkezőkocsi mint közösségi tér is igen fontos. A vonat más részeivel ellentétben, ahol az utasok jellemzően inkább nyugalomra, és lehetőség szerint csöndre vágynak, itt nyugodtan lehet beszélgetni, minden ülés páholyos kialakítású, tehát kényelmesen le lehet ülni egymással szemben is. A potenciális zaj ellenére külön jó az étkezőkocsi annak is, aki dolgozni szeretne, mivel itt a vonat többi részével ellentétben nagy asztalok vannak, így laptoppal, jegyzetekkel is könnyen el lehet férni – na és persze semmi perc alatt el lehet fogyasztani egy kávét. S természetesen a gyerekekkel is könnyebb bánni, ha olyan helyen szaladgálnak, ahol az utasokat kevésbé zavarják, oda ülnek, ahová akarnak, és akár még egy-két finomságot is bekaphatnak.

Magyar étkezőkocsi szintén nem ma (forrás: atlantiszkiado.hu)

Ezért is igen fontos, hogy egy vasúttársaság, amikor dönt arról, hogy rak-e étkezőkocsit, vagy bisztrókocsit/szakaszt egy vonatba, ne csak az alvállalkozó által fizetett pénzt nézze, hanem vegye figyelembe az étkezőkocsi közösségi térként játszott szerepét is. Na meg persze a kocsi alapvető utasvonzó hatását.

A mai összeállításunkban a jelenlegi európai étkező- és bisztrókocsi kínálatot nézzük végig. A bemutatott példák nagy részét mi is kipróbáltuk, így az értékítéleteink valós tapasztalatokon nyugszanak. Viszont a felsorolásunk nem teljes, elvégre a bőséges kínálat miatt nehéz az egész kontinenst vonattal végigkajálni, úgyhogy kommentben várjuk a Ti tapasztalataitokat, élményeiteket is!

Alapkoncepciók: kiskocsi, café, büfé, bisztró, étterem…

Azért az kijelenthető, hogy a leggázabb cégeket leszámítva (albán, koszovói vasút stb.) valamilyen catering minden vasúttársaságnál elérhető. A legtöbb országban belföldi szolgáltatás is van, persze ez alól is vannak kivételek, az egyik kakukktojást például éppen MÁV-Startnak hívják. Viszont ahányféle kaja, annyiféle koncepció van magával az étkeztetéssel kapcsolatban is.

A német nagysebességű vonat, az ICE étkezőkocsija

A legegyszerűbb megoldás, ha néhány alap szénsavas ital és pár egyszerű harapnivaló (csipsz, rágó, ropi) a vonatszemélyzettől vásárolható. Szinte valamennyi éjszakai vonaton így működik a catering, a hálókocsikalauz fülkéjében lehet ezt-azt vásárolni. Aztán van, ahol, a bőrönddel érkező utasok örömére, valamilyen kiskocsival járkál végig egy pincér jellegű egyén a vonaton (a járművek kialakításában széles a skála az Utaseállátó egykori cébéás bevásárlókocsijaitól, az R2D2-re hasonlító nyugati gépekig). De olyan is létezik, hogy a vonatszemélyzet simán kihozza az ételt minden kiegészítő kütyü nélkül.

Egyszerű büfé konyhapultja a westbahn társaságnál

Aztán léteznek olyan vonatok, ahol kisebb, párasztalos elkülönített kávézórész van. Itt már általában dolgozik fix személyzet is, aki az italkészítő gépeket kezeli. Az ételválaszték itt általában aránylag szűkös, pár szendvicsben, csokiban és egyéb apróságokban merül ki. Jellemző kialakítás ez az újabb, motorvonatos távolsági szolgáltatóknál.

A nagyjából az egész kocsit elfoglaló étkezőrésszel megspékelt vonatok is lehetnek azonban többfélék. Vannak bisztrójellegű konyhák, amelyek kinézetre olyanok, akár egy rendes étterem, viszont csak készételeket lehet kapni, amelyeket legfeljebb melegítenek a konyhában. S persze léteznek a klasszikus nagykonyhás étkezőkocsik, ahol a szokottnál nagyobb mértékben készítik helyben az ételeket.

A következőkben gyorsan végigszaladunk az európai kínálaton, a fenti műfajok szerint csoportosítva a vasúttársaságokat és alvállalkozóikat. Hangsúlyozzuk, hogy a felsorolás NEM teljes, csak azokról írtunk, amelyekről legalább közvetett tapasztalatot mi is szereztünk már.

A klasszikusok

Az első kategóriába soroltuk azokat a társaságokat, amelyek nagytermes, klasszikus étkezőkocsikat működtetnek. Bár náluk is jelentős részben előkészített adagokkal dolgoznak, az ételek a konyhában nyerik el a végső formájukat.

JLV (Česky Dráhy – cseh vasút)

Az MKK-n belül abszolút konszenzus van, hogy a legjobb étkezőkocsikat a csehek üzemeltetik. Az ételek nagyon finomak, az adagok is rendben vannak, és pénztárcánk sem marad éhes az étkezés után. Na és persze nem szabad megfeledkezni a jobb városi éttermekben is megsüvegelendő sörválasztékról sem (általában 4-5 féle cseh sört kapni, és hát egyik sem éppen Kőbányai Világos).

A JLV bemutatófilmje

Egy teljes ebéd, azaz leves+főétel+csapolt sör kombináció 8,7 euróból megvan (kb. 2 700 Ft), ami a minőséget és az adagokat figyelembe véve teljesen korrekt éttermi ár.

Vadas knédlivel, áfonyalekvárral és szósszal; mindenkinek ajánljuk!

A JLV-s étkezőkocsik általában szépek és praktikusak, jól el lehet bennük férni, természetesen konnektor is van.

A cseh étkezők az összes ottani fővonalon megjelennek, szinte az összes távolsági vonatba jut étkező. De a JLV eljut külföldre is: Magyarországon egy pár Budapest-Nyíregyháza-Debrecen-Budapest InterCityben, valamint természetesen a Prága-Budapest viszonylatú vonatokban lehet őket kipróbálni.

WARS (PKP Intercity – lengyel vasút)

A lengyelek szintén igen jól tolják. Valamivel magasabbak az áraik, mint a cseheké, de cserébe az ételeik jóval különlegesebbek, magyar szájnak szokatlanabbak. Ráadásul levesből mindig van konyhafőnök ajánlata is, amely folyamatosan változik. Úgyhogy aki szereti a pirogot, a hagymás uborkalevest, vagy a céklát, annak a WARS az ideális választás! A sörválaszték itt már a csehekhez képest visszafogottabb, csak üveges italok érhetők el.

A kedvencünk: fűszeres sertésszeletek pirogtésztával és céklagolyókkal

Egy leves+főétel+sör kombináció 10-12 euróból jön ki. A WARS-nál valamivel nagyobbak a különbségek az egyes ételek árai között, mint a JLV-nél.

A WARS többféle étkezőkocsit is üzemeltet. Az újabbak elég jók, kényelmes ülésekkel, de fut még pár régi poznani kocsi is, amelyek belsőépítészete a késői szocializmus furcsa világát tükrözi, ráadásul nem fixen rögzített iskolai székektől az embernek kissé napközis menza benyomása van.

WARS-étkezőkocsi beltere

A lengyelek is üzemeltetnek étkezőkocsit belföldi járatokon, de külföldre is járnak természetesen. Magyarországon a Bécs-Nyíregyháza viszonylatú Hortobány EC-ben lehet velük utazni.

WGSKE (ŽSSK – szlovák vasút)

A szlovákok (ebben is) a csehekre hasonlítanak, a ŽSSK kassai cateringese koncepció és választék tekintetében is a JLV-hez áll közel. A minőség itt is abszolút rendben van, bár az ételek viszonylag közismertek, a lengyelekkel ellentétben a déli szomszédaik biztosra mennek.

Árak tekintetében a szlovákok a legjobbak. Van egy kis leves+főétel+desszert menü, amely már 6,5 euróért elérhető, ami egészen szuper ár, bár persze az adag ez esetben azért nem a nagyi paprikáscsirkéje. De nagyobb jóllakással, sörrel is megúszhatjuk az ebédet 8-10 euróból.

A környezet a szlovákoknál is kellemes, a kocsik egy része a nálunk is jól ismert, Dunakeszin felújított 88-44-es típussal azonos belterű, de vannak újabb, modernebb járművek is.

Szlovák WREER étkezőkocsi (forrás: wgske.sk)

A WGSKE étkezőkocsijaival a különböző Pozsony-Kassa járatokon lehet találkozni elsősorban, Magyarországra a szlovákok étkezőkocsival nem járnak be.

DB Bordrestaurant (DB – német vasút)

Bár a német vasút is egyre inkább hajlik az elbisztrósodás felé, azért a nagytermes étkezőkocsi még ott is létező kategória, elsősorban az ICE (InterCityExpress) vonatokban lehet találkozni vele. Az általunk hallottak/olvasottak alapján a minőség elég egyenletes és megbízható, és az adagok mérete is elfogadható, bár azért az már határeset. Szoktak lenni szezonális ajánlatok is, amikor valamilyen ismert gasztroblogger készít ételkülönlegességeket… persze nem bagóért.

Riport a német étkezőkocsikról

Na és itt jön, hogy miért nem igazán van személyes tapasztalatunk: hát az ár miatt. Már az ICE önmagában sem olcsó műfaj (bár a rugalmas díjszabás miatt akár néha jól is kijöhet az ember), az étterem még kevésbé fekszik a magyar pénztárcának, egy normális ebéd a DB-nél már inkább 15-20 eurós, vagy még afölötti árkategória. Viszont a DB-nél van lehetőség csoportok (4 fő+) esetében előzetes rendelésre, így kissé olcsóbban, 10-15 euró között megúszható a dolog.

Dárdai Pál teszteli az ICE étkezőkocsiját

ICE-n utazni önmagában élmény, a magas árért kemény minőséget kap az ember. Így megjelenésben rosszat az étkezőszekcióra sem igazán lehet elmondani.

Az ICE2 Bordrestaurantnak pazar beltere van

Bordrestaurant, vagy a visszafogottabb változat, a Bordbistro (a kettő közötti különbségről itt) valamennyi ICE/IC-vonatban elérhető.

Utasellátó (MÁV-Start)

Az étkezőkocsik jellege alapján az Utasellátó is a klasszikus konyhás társaságok közé sorolható, bár az ételek többsége itt is már teljesen készen jön a vonatra. A minőség, fogalmazzunk úgy, hogy változó; a levesek még elfogadhatók, de a főételek többsége, hát … nem jó. A legbiztosabb minőséget a nem túl bonyolult marhapörkölt hozza, illetve a komplexebb főételek is tűrhetők, csak hát azok igen drágák is. Mentségére szóljon az Utasellátónak, hogy az adagok méretével nincs gond, a nyugati, gurmés kinézetű porciókhoz képest egész jól kitölti a tányért a koszt.

A kínált minőséghez képest az Utasellátó bizony igen drága. Az erdélyi járatok még egész kibírhatók, ott egy leves+főétel+sör kombó kb. 12 euróból hozható ki, de a varsói és berlini járaton már 15 euró körül mérik a normális ebédet. Egyes ételek árát, mint pl. a marhapörköltét (9,9 euró!) látva talán még edzettebb horrorfilmsztárok is elpirulnának.

CAF-étkezőkocsi beltere (forrás: vonatosszeallitas.hu)

Az Utasellátós étkezőkocsik komfortjával nincs baj, egyrészt a már fentebb említett 88-44-es dunakeszis, a DWA által gyártott 88-71-es, valamint a CAF-féle 88-91-es kocsik jellemzik a kínálatot. A belső megjelenése egyértelműen a spanyol kocsinak a legkellemesebb.

Az Utasellátó étkezőkocsijaival jelenleg több erdélyi célpontra, Ljubljanába, Belgrádba, valamint Berlinbe és Varsóba lehet utazni.

SBB restaurant (SBB - svájci vasút)

Természetesen a svájci vasúton is van étkező, illetve bisztrókocsi. Általában mindkettő egy emeletes kocsiban kap helyet, az étterem a felső szinten, az alapterületre is kisebb bisztró pedig alul. A szolgáltatás jellegében, minőségében a DB étkezőkocsijaihoz áll leginkább közel a svájciak szolgáltatása. A minőség igen jó, viszont a választék szegényes, melegételből csupán pár fajta érhető el, és az adagok itt sem verdesik az eget.

Nem árulunk el túl nagy titkot azzal, hogy az SBB étkezőkocsija az egyik legdrágább; aki járt már Svájcban, az tudja, hogy pénzügyileg ők egy más világban élnek. Így bizony nem kell nagyon éhesnek lenni ahhoz, hogy 20 euró fölé csússzon a számla.

SBB étkezőkocsi (forrás: bahnbilder.de)

Az étkezőkocsik állapota, kinézete megfelelő, az egyetlen probléma, hogy az emeleti kialakítás miatt az éttermi részen viszonylag szűkös az ember térérzete.

A büfésnénik

A következőkben azokat a társaságokat tekintjük át, amelyek kisebb, büfé-jellegű szolgáltatást nyújtanak a vonataikon.

Henry am Zug (ÖBB – osztrák vasút)

Az ÖBB-nél ma már alapvetően a railjet bisztrója jelenti a kinálatot. A zárt szerelvényben kb. egy fél kocsinyi részt hagytak az étkezőnek. Klasszikus konyha itt már nincs, lényegében minden készen jön a vonatra. Ettől függetlenül a minőség teljesen oké (különösen ajánljuk a lazacot és a sütiket), viszont az adagok meglehetősen visszafogottak. Pluszpont viszont a Henry am Zug mellett, hogy jó a sörválaszték, Ottakringer, Paulaner és Budweiser is van.

A kulisszák mögött: az ÖBB catering működése

Magyar szemmel nézve az osztrákok árai sem alacsonyak, egy normális ebéd inkább a DB-hez hasonló 15-20 eurós árszint. Az italok sem olcsók, egy egyszerű forró csokiért is közel 1000 Ft-ot kell csengetni a piros-fehéreknek.

A railjetnek újszerű és trendi arculata van, ennek ellenére a bisztrórész a kemény piros színezésű ülésekkel kissé túl puritánra sikeredett. Több színt és elitebb anyagokat azért el bírnánk viselni.

Egy Railjet-szerelvény bisztrója (forrás: drehscheibe)

A railjetek most már egész Ausztriát behálózzák, sőt eljutnak a vonatok Németországba, Svájcba és Magyarországra is. Idehaza a Budapest-Győr-Hegyeshalom viszonylatban lehet őket kipróbálni.

westbahn (ausztriai magánvasút)

A westbahn magántársaság, igy érthető, hogy amennyire lehet, rámentek a költségcsökkentésre. Ezért náluk csak egyszerű café-k vannak az emeletes KISS-motorvonatok csukló körüli részén, ahol italon kivül egyszerű szendvicseket lehet enni. Ezeket Salzburgban és Bécsben készitik az Ankerbrotnál, és ott rakják fel a vonatra, ahol a vonatkisérők szolgálják fel a café vendégeinek.

A westbahnt a szerény választék, és a kis szendvicsek miatt nehéz összehasonlítani a fentebb említett társaságokkal. Ha valaki a westcaféban akar jól lakni, akkor azért 3-4 szendvicset be kell nyomni, így itallal együtt 10-15 euróból lehet kijönni. Persze hozzá kell tenni, hogy ez nem meleg kaja.

Egy westcafé nézete a westbahn KISS-motorvonatán (forrás: flickr.com)

A KISS arculata szintén magával ragadó, a világ távolsági személyszállításának a westbahn vonatai tényleg az egyik csúcsát jelentik. A cafék is ki vannak találva dizájn szempontból, de azért persze nem lehet egy lapon emlegetni őket a klasszikus étkezőkocsik hangulatával.

Stadler KISS motorvonat a westbahn üzemeltetésében (forrás: cdn.salzburg.com)

A westbahn Salzburg és Bécs (Wien Westbf.) között közlekedteti a vonatait nagyjából óránként. Minden szerelvényben négy café található.

TGV Bar (SNCF – francia vasút)

A franciák nagysebességű vonatán is van természetesen étkezési lehetőség, azonban ők is megelégedtek egy közepes kínálatú büfével. A westbahnnál kicsit több, a Henry am Zugnál kicsit kevesebb étel van, a minőség jó közepes. Viszont mérnek 1664 (Kronenbourg) sört is, amely a legjobb belga sörökkel is felveszi a versenyt.

Ár szempontból a TGV sem az olcsó kategória, a nem éppen haspuffasztó menük ára is már 11-17 euró között van.

TGV Bar beltere

A TGV bart is az egész vonat futurisztikus hangulata jellemzi, az összkép kellemes, de azért süt az egészről, hogy ez csak egy bár, nem egy étterem. Viszont aki nem bárszéken ingadozva, hanem kényelmes ülésben szeretne enni, annak oda is viszik az ételeket.

Thalys Welcome Bar (német-belga-francia tulajdonú magánvasút)

A TGV-hez hasonló Thalysban is egy egyszerű bár található. Itt főként szendvicseket lehet kapni, melyek azonban egész jók, ízletesek. Vannak különféle menük is, ahol több dolgot kombinálva olcsóbban lehet kijönni.

A jóllakást a Thalyson sem igazán ússzuk meg 10 euró alatt, nagyjából a westbahn árszintjével érdemes számolni.

Thalys Welcome Bar

A Thalys bar kialakítása a TGV-vel szinte teljesen megegyező, csak az arculat más egy kicsit.

Starbucks (SBB – svájci vasút)

A svájci vasúton a normál étkezőkocsi mellett van kávézó is, ráadásul nem is akármilyen! Az SBB a Starbuckssal szerződött pár éve, amely emeletes kocsikat rendezett be az Európa-szerte ismert városi kávézóihoz hasonló módon. A minőség igy az ott megismerthez hasonló, csak mondjuk szorozzuk meg a magyar árakat legalább kettővel.

Bemutató filmecske az SBB-nél futó Starbucks-kocsikról

Akik helyhez hozzák

LeoExpress

A LeoExpress magánvasút Csehországban üzemeltet vonatokat, méghozzá nem is akármilyeneket: a Magyarországon ismert FLIRT-ök távolsági utazásra átalakított változatai futnak náluk. Kifejezetten büfé, vagy étkezőkocsi/szakasz a járműveken nincs, a kosztokat a személyzet helyhez hozza. Az előkészítő részek a csukló környékén találhatók. Ehhez képest a kínálat viszont meglehetősen bőséges, jóval nagyobb a választék, mint a westbahnnál, vagy a TGV-n.

A LeoExpress reklámvideója

Árak tekintetében a Leo igen barátságos, egy leves+főétel+sör kombináció akár már 2100 Ft-nak megfelelő összegből összehozható. Mondjuk az adagok azért nem túl nagyok.

regiojet

A másik cseh-szlovák magánvasút, a regiojet korábban próbálkozott klasszikus étkezőkocsival, de aztán ők is inkább a LeoExpress gyakorlatánál kötöttek ki. Az étlap osztályonként különböző, a low cost szekcióban értelemszerűen csak apróságok kaphatók, a többin már rendes menü van. A választék nem túl nagy, de azért vannak ütős kaják, lehet például kapni szusitálat is. Ezt nyilván nem helyben tekerik a japán sztárséfek, de azért egy LIDL-ös tálnál lényegesen több a kontent, és jobb a minőség.

A regiojet szusiszettje (forrás: liveliketv.com)

Az árak itt is hasonlók a Leo Expresséhez, akár már 2000 Ft alatt is lehet egy kisebb és egy nagyobb főételt, valamint 0,5-ös sört is fogyasztani.

Futottak még…

A catering minimumát – kevéssé meglepő módon - magabiztosan a Balkán vasúttársaságai hozzák. A horvátok sem viszik túlzásba az utasok ellátását, csak a billenőszekrényes ICN járatokon érhető el állítólag trafik-szintű kínálat, de a neten erről nem sok konkrétumot lehet találni. A szerbeknél nem igazán van étkezőkocsi, egy ideig próbálkoztak vele Bar felé, de részben a saját hülyeségük áldozata lett az is: a minimális választék és az étkezőkocsi romossága mellett a pincérek szinte 100%-ig zsebre dolgoztak, étlap legfeljebb szájhagyomány útján volt. Ugyanez igaz a románokra is, akiknek a szolgáltatásába az Ister EN (Budapest-Bukarest) étkezőkocsijain keresztül lehetett némi betekintést kapni 2017 januárjáig. A minőséggel ott egyébként nem volt baj, finomak voltak a balkáni grilles témák, de a zsebre dolgozás ott is olyan szintet ért el, hogy a CFR inkább kiszedte a vonatokból az étkezőket. A kisebb balkáni vasúttáraságoknál még vasúti szolgáltatásról is csak idézőjelben lehet beszélni, nem, hogy étkezőkocsiról.