Bárkit kérdezünk a témában Budapesten, jó eséllyel egyet fog érteni azzal az állítással, hogy a fővárosi villamosok lassúak. Rengeteget kell állni a lámpáknál, sok a megálló, tele vannak a pályák ilyen-olyan sebességkorlátozásokkal; szinte alig van olyan megállóköz, ahol lassítások nélkül végig lehetne menni 40-50 km/h-val. Mostani posztunkban a lassúság okainak, valamint a megoldási lehetőségeknek jártunk utána.
Egyes villamoshálózatok hálózati átlagsebességének összehasonlítása
(forrás: drehscheibe, wikipedia, villamosok.hu, BKV)
Budapest villamosközlekedése nem csak szubjektív benyomás alapján lassú, hanem a számok tükrében is. A fenti táblázatban különböző német városok hálózatait hasonlítottuk össze az ittenivel, és bizony eléggé egyértelmű a hátrány. Hozzá kell tenni, hogy egyes városokban (Hannover, Köln, Stuttgart) a villamoshálózat átmenetet képez a metró és a klasszikus villamos között, de hát persze Budapesten sem tiltotta meg senki a városnak, hogy az 1-es villamost külön szintben emelje át a főbb csomópontok felett, vagy mondjuk a külvárosi vonalakat (28-as, hűvösvölgyi vonal) gyorsvillamos jelleggel építse ki. Mindenesetre a nagyobb műtárgyak nélkül működő hálózatokhoz képest is szembetűnő a lemaradás: míg a legtöbb városban 20 km/h felett van a teljes hálózat átlagsebessége, addig Budapesten ezt mindössze az 1-es vonal átlaga haladja meg (a nyúlfarknyi 42-est most hagyjuk). Néhány gerincvonal teljesítménye Budapesten pedig egyenesen riasztó: főként a 3-as villamos 15,5 km/h átlagán érdemes elgondolkodni annak fényében, hogy a vonal az elmúlt években fel lett újítva.
Ugyan még mindig vannak valóban kritikus állapotban lévő szakaszok a városban (pl. az Orczy-Teleki tér környéke, vagy a 41-es külső szakasza), az elmúlt 10 évben rengeteg pályafelújítás történt a városban, a legnagyobb sebességkorlátozásokat megszüntették. Ezért most olyan problémákat járunk körül, amelyek a pályaállapotokon túl hibáztathatók azért, hogy a sok munka ellenére még mindig az utolsók között kullogunk sebesség terén.
Szabályozástechnika
Bár történtek előrelépések az elmúlt 4-5 évben, összességében kijelenthető, hogy Budapesten a lámpaprogramok nem segítik megfelelően a villamosok haladását. Pedig a városi viszonyok között a pálya állapota után ez a második legfontosabb tényező, amely a menetidőt érdemben befolyásolja: a 3-as villamos példája is mutatja, hogy hiába a jó pálya, ha a villamos közlekedését a lámpák kifejezetten akadályozzák.
A probléma gyökere egyrészt ott van, hogy a szabályozástechnika Budapesten meglehetősen elavult és konzervatív, a korszerű ITS-megoldások (kamerás forgalomfigyelés, különféle bejelentkezések) legfeljebb szigetekben léteznek, és ha van is ilyen valahol telepítve, akkor nem biztos, hogy használják is. Másrészt természetesen az okozza a problémát, hogy a hangolások az autókra vannak kitalálva. Ebből pedig természetszerűen adódik a konfliktus, hiszen egy tervezett megállások nélkül közlekedő autó elméleti menetvonala egészen más, mint egy 4-500 méterenként megálló villamosé (kivéve persze, ha dugó van). Ráadásul ha a csomópontban egy főirányú autóforgalmat keresztező, vagy elkanyarodó villamosnak előnye van, az bizony óhatatlanul csökkenteni fogja a közúti kapacitást is.
Holdfényjelző német módra: az A-betű jelzi a bejelentkezést, a T pedig hangolásjelzőként működik (forrás: signalarchiv.de)
Ez a probléma nem is annyira szakmai, inkább politikai. A technikai hiányosságok ellenére a villamosoknak kedvező forgalomtechnikát könnyen meg lehetne valósítani, ráadásul más közlekedésfejlesztésekhez képest a bejelentkezéses rendszerek kiépítése is aprópénz. Sokkal inkább az itt a baj, hogy az autóval közlekedők lobbija nagyságrendekkel erősebb, hiszen a politikusok és a közlekedéstervező cégek, sőt a közlekedési cégek vezetői is szinte kizárólag autóval közlekednek. Ők pedig képtelenek lennének elviselni, hogy többször kell megállni a piros lámpánál, hiszen szerintük már ma is nagyon sokszor kell. Erre jó példa a nagykörúti lámpahangolás kálváriája: miután a város, sőt a kontinens legforgalmasabb villamosvonalán sikerült egy többé-kevésbé megfelelő szabályozástechnikát bevezetni, a városháza politikusai, és a baráti körükbe tartozó közlekedéstervezők körében rögtön kitört a hiszti. Kérdés, hogy miért nem követte ezt a 4-6 villamosokat használó százezrek részéről egy tízszer akkora ellenhiszti. Nyilván azért nem, mert ők kevésbé vannak közel a tűzhöz, sőt sajnos a tömegközlekedést használó emberekbe is belekövült már, hogy villamosozni másodrendű dolog, valójában nekik is autózni kéne, így úgyis megszokták, hogy várni kell a piros lámpánál.
Pedig a két szempont egy platformra hozatala nem is annyira reménytelen, mint első látásra tűnik, csak komplexen kell hozzá gondolkodni. Ha a város a bejegyzésünkben szereplő többi pontot is megfogadná, már könnyebb lenne a helyzet, hiszen egy gyors villamosnak sokkal könnyebb olyan hangolást készíteni, amely az autóknak is megfelel. Ha a villamosnak nem 10-zel kell átmenni a váltókon, nincs túlságosan besűrítve a megállókiosztás, valamint az engedélyezett sebesség akár még az autókénál is magasabb, akkor a jármű jól tudja kompenzálni a megállókból eleve adódó időveszteséget.
Mindemellett persze a villamosok előnyben részesítése mindenképpen járni fog autós érdeksérelemmel. A dugók és a közlekedés túlburjánzott területfoglalása viszont nem attól fog megszűnni, hogy mindent eltakarítunk az autók útjából, hiszen akkor logikus módon még többen lesznek. Egyedül az segít a problémán, ha kevesebben ülnek autóba, ahhoz pedig az kell, hogy a villamos gyorsabb legyen. Körbeértünk, igaz?
Sebességkorlátozás kitérőkön, vágánykereszteken
Budapesten utazgatva az embernek az a benyomása, mintha a villamosok szabályosan rettegnének a kitérőktől és a vágánykeresztezésektől, általában 10-15 km/h-val döcögnek rajtuk, már a 30 km/h is komoly eredménynek számít. Azt még csak-csak megérti a laikus jóember, hogy kitérő irányban a villamos lassan megy, de amikor egyenesben is úgy megy át, mintha hímes tojásokon gurulna, akkor óhatatlanul felmerül a miért.
A nagyvasúton alapból messze nem tartanak ennyire a váltóktól, jól is néznénk ki, ha a miskolci IC minden kitérőn 15-tel menne át. Az egyik ok, amiért a villamosoknál jobban félnek, az a kisebb kerékátmérő: míg mondjuk egy V43-as mozdony kerékátmérője 1100 mm felett van, addig egy T5C5 villamosé mindössze 690. Megjegyzendő persze, hogy a nagyvasúton járó RoLa-kocsiknak még kisebb a kerékátmérőjük, továbbá a nagyvasúti járművek tengelyterhelése a villamosokhoz képest többszörös. Szintén fontos ok, hogy a nagyvasúti kitérők általában széleskörű biztosítással rendelkeznek, ellenőrzött a végállásuk, nincs esélye annak, hogy a váltó fogja magát, és átáll a jármű alatt. Más kérdés, hogy Budapesten a villamoshálózaton is sok ellenőrzött végállású váltó van, mégis lassan kell rajtuk menni.
Fenti bekezdésből érezzük, hogy bár nem teljesen minden alap nélküli az óvatosság, a jelenlegi szigor messze nem megalapozott. A BKV korántsem mindenfajta görbék, vagy számítások alapján találja ki a korlátozásokat: a tempó bizony a pályafenntartás és a vasútbiztonsági különítmény személyes érzéseinek függvénye. Az egyes utasítások pedig ezeket követik le kritika nélkül.
Műszaki megoldás pedig nem is egy van a problémák kezelésére:
- A váltó végállásának ellenőrzése természetesen a villamosnál sem utópia. Olyannyira nem, hogy az elmúlt évtizedek fejlesztései nyomán már többségben vannak az ellenőrzött váltók, a fonódón és az 1-es 3-as villamos mentén is csak korszerű Hanning&Kahl kitérők épültek. Mennek min. 30-cal a villamosok rajtuk csúccsal szemben egyenesben? Nem.
- Számos elágazás van, ahol egyértelmű, hogy melyik a főirány, a kitérő irányt legfeljebb esetileg használják. Itt az alárendeltebb irány szempontjából felfutósan kell kialakítani a vágánykapcsolatot, vagy a keresztezést. Ez azt jelenti, hogy a főirány sínfeje folyamatos, a kitérő irányban viszont a nyomvályú megszűnik, a jármű a nyomkarima peremén futva jut át a rövid hiányzó szakaszon. Ezt nyilván alacsony sebességgel teszi, de egyrészt kitérőbe jár, másrészt pl. kocsiszíni menetnél kit érdekel a sebesség? A főiránynak viszont nagyon fontos, hogy minél gyorsabban, egyenletesebben tudjon haladni.
- Egyes nagyon ritkán használt keresztezésnél, vagy váltónál alkalmazzák a németül zungen- und herzstücklose Anbindung (ZHA) névvel illetett megoldást, amelynek lényege, hogy az alárendelt irányban a sínek nem folytonosak, ugyanakkor a lekötések megvannak. Így ha mondjuk évente egyszer keresztezi a 28-as vonalát egy Ganz-telepre tartó vonat, vagy a 3-asét 20 évente egy öncélú fotósmenet Kőbánya-Hízlalónál, akkor egyszerűen meg kell fordítani a főirányba beépített sínszálat a menet erejéig, aztán vissza. Így nem kellene döccennie a villamosnak olyan váltókon és keresztezéseken, amelyeket alig használnak.
ZHA-kialakítású váltó ritkán használt iparvágány-kiágazásnál (forrás: wikipedia)
Felfutós keresztezés (forrás: modellbahnforum.de)
Legfeljebb 50 km/h sebesség
- Apa, miért megy a villamos Budapesten csak 50-nel, mikor az autók 70-nel is mehetnek?
- Osztálypénzt befizetted?
A feltett kérdésre valóban nincs értelmes válasz, még jogi értelemben sem. Bár a KRESZ valóban előírja, hogy a villamos legfeljebb 50-nel mehet, ámde mi az a villamos? A KRESZ szerint villamos=“olyan jármű, amely az úttestbe épített, vasúti pályaként meg nem jelölt sínpályán való közlekedésre szolgál”. Most azt hagyjuk, hogy milyen az a vasúti pályának nem minősülő sínpálya, de mi van azokkal a szakaszokkal, ahol nincs az úttestbe építve a pálya? Ott akkor nem villamos? A jogi zűrzavart fokozza, hogy van egy Országos Vasúti Szabályzatnak hívott valami is, amely 70 km/h tervezési sebességet ír elő új közúti vasúti járművek esetében. Sőt! Bizonyos dolgokat a BKV, mint üzemeltető külön is szabályoz ún. feltétfüzetben (aki ezt a szót a viszonylattal és a zárthelyivel együtt kitalálta, törjék el a kezét), amelynek az egyik első mondata, hogy az abban foglaltaktól az üzemeltető bármikor eltérhet. Így van ez az 50-nél magasabb sebességgel is, amely a KRESZ előírás ellenére a BKV feltétfüzetében létező kategória, ám a cég ennek elérését gyakorlatilag nagyvasúti biztosítóberendezés kiépítéséhez köti, vagyis egy kalap alá veszi a 2000 tonnás tehervonatot a Tátra villamossal.
Fentieket kicsit emésszétek, addig elmondjuk, hogy máshol ez persze nem így van. Németországban teljesen általános az 50 km/h feletti sebesség, a villamos építési és forgalmi szabályzat (ott nem 69 feltétfüzet, utasítás meg félig megírt jogszabály van, hanem egy komplett), a BOStrab ráadásul 70 km/h-ig még biztosítóberendezés kiépítését sem teszi szükségessé, lehet látra közlekedni. Ahogy mennek is: Hannoverben, Stuttgartban, vagy Kölnben a felszíni szakaszokon is teljesen normális dolog a 70 km/h, de még a kisebb hálózatokon is engedik legalább a 60 km/h sebességet. Nyilván ott, ahol erre a pálya alkalmas, illetve ahol 500 méternél nagyobb megállótávolságok vannak - ahogy mondjuk az 1-es villamos vonalán szinte végig.
BOStrab § 49.
[...]
(2) Aut Sicht dürfen nicht fahren
1. Züge unabhängiger Bahnen,
2. Züge straßenabhängiger Bahnen
a) bei Streckenhöchstgeschwindigkeit über 70 km/h
b) in Tunneln.
Felesleges megállók
Budapesten szintén alapdogmának tűnik, hogy a villamosnak minden utcasarkon meg kell állnia, pedig ez számos helyen korántsem indokolt.
HÉV-megálló a Beöthy utcánál: a zöld szerelvények nap, mint nap kitartóan megállnak többszáz utassal nulla felszállóért (forrás: streetview)
Természetesen a budapesti hálózaton is lehet mondani több megállót, amely igen közel van a szomszédjához (az 50-es több megállója), vagy egyszerűen zérus a forgalma (Terebesi utca, vagy a 37-es több megállója), de rendszerszinten ezek nem jellemzők. Sokkal nagyobb problémát jelent az a három hosszú szakasz, ahol a villamos igen sok, hosszabb távon utazó embert szállít, és színvonalas párhuzamos buszközlekedés is van, a kötöttpályás járművek mégis minden bokornál megállnak.
Hűvösvölgyi vonal
Buda egyik fő gerincvonalát az utasok több mint harmada arra használja, hogy az agglomerációs településekről eljusson a város távolabbi területeire, vagyis az egész vonalon végigutazik. A belső szakaszon ráadásul igen sok buszjárat is közlekedik, a Budagyöngye és a Széll Kálmán tér között szinte percenként jön valamilyen busz csúcsidőben. Emiatt egyértelmű, hogy a villamosnak nem feladata olyan kisforgalmú megállók kiszolgálása, mint a Nagyajtai utca, vagy a Nyúl utca, ezek ellátása a párhuzamos buszokkal megoldható. A Fogaskerekű meghosszabbítása után a Városmajor megállóhely létjogosultsága is megkérdőjeleződik.
Soroksári út környezete
A Soroksári úton szinte pontosan ugyanez a helyzet. Rengeteg busz jár a városközpont irányába, köztük nem egy gyorsjárat, amely szinte sehol nem áll meg. Nem úgy, mint a ráckevei hév, vagy a Gubacsi úti villamos, amelyek olyan zéró forgalmú megállóhelyeket szolgálnak ki, mint a Beöthy utca, vagy a Fegyvergyár utca. A környéken összesen kilenc, különösebb szívfájdalom nélkül felhagyható villamos és hévmegálló van.
Kőbányai út
A Kőbányai út szintén klasszikusan egy belváros és külső városközpont közötti barna területen vezet át, ahol nem sok minden van, leszámítva a villamossal párhuzamos buszközlekedést (9-es busz). Ennek következtében az Orczy tér és a Liget tér közötti villamosmegállók többségének forgalma minimális, a Kőbányai út 21. ill. 31. és az Északi járműjavító megállókat hezitálás nélkül meg lehetne szüntetni (és busszal kiszolgálni), de a Mázsa utca létjogosultsága is vitatható. A megállásszám csökkenése által 700-1200 méteres megállótávok jönnének létre, ahol már lenne értelme a sebességet is emelni. Összességében akár 5 perccel is lehetne csökkenteni a 28-as villamos menetidejét.
Ha majd egyszer az újpalotai villamosból lesz valami, ott is úgy kell kialakítani a rákospalotai körvasút és a Blaha Lujza tér közötti szakaszt, hogy a kisebb megállók (Stefánia út, Cházár András utca stb.) kiszolgálása busszal lehetséges legyen.
Konklúzió
A budapesti villamosok gyorsítása tehát nem egy, hanem sok kis tényező függvénye. Ezek közül azonban egyik sem scifi, csupán az alábbiak szükségesek hozzá:
- A városvezetésnek tudnia kell, hogy mit szeretne, nem lehet évente stratégiát váltani, és állandóan félúton meggondolnia magát. Ha pedig tudja, hogy mit akar, akkor a cégei révén erős megrendelőként kell fellépnie a szolgáltatókkal szemben.
- Több kompetencia szükséges a hatósági részről. Ha mindent nagyvasutas szemmel közelítenek meg, akkor a sok szempontból eltérő közúti vasút működése jelentősen megnehezül – hozadék nélkül.
- A BKV-t kompetens és határozott vezetőknek kell irányítani, akik kordában tudják tartani a szakmailag önjáró szakembereket, és a maximumot hozzák ki a cégből.