Az elmúlt időszakban többször is írtunk a Budapest-Hatvan vasútvonalon várható idei közlekedési káoszról, azonban magáról a rekonstrukciós projektről eddig kevés szó esett. Pedig volna miről beszélni, hiszen van baj, és nem csak az, hogy helyben felújítás történik érdemi hasznok nélkül (ahogy például a pécsi vonal esetében), hanem itt még több tekintetben romlik is a helyzet. Mai bejegyzésünkben azt mutatjuk be, hogy miért.

Ezért fejlesztünk (elvileg)

A hatvani vasútvonal ugyan nincs olyan rossz állapotban, mint annak idején pl. a székesfehérvári volt, azonban a pálya és az állomások is bőven megértek a felújításra. S bár persze az infrastruktúra szétesésének elkerülése is tekinthető akár haszonnak, a komplex vonalfelújítások költsége akkora, hogy érdemi fejlődés esetén tud csak megtérülni a társadalom számára.

Jelen fejlesztés fontos hozadéka lenne a Budapest-Miskolc InterCity gyorsulása is, azonban igazán komoly előrelépést a plusz gyorsított (zónázó) vonatok megjelenése hozna. Ez azt jelenti, hogy ezek után nem Hatvanig menne a mindenhol megálló személyvonat, hanem csak Gödöllőig, az azon túli megállókat pedig egy új vonat szolgálná ki, amely Gödöllő és Budapest között viszont már nem állna meg.

A mostani és a tervezett vonatstruktúra Budapest és Hatvan között

Ennek haszonélvezője leginkább Gyöngyös és Jászberény lenne, ahová e gyorsított vonatok végre versenyképes menetidejű, közvetlen vasúti kapcsolatot tudnának nyújtani. De profitálna belőle Eger is, hiszen ha Gödöllőt és Aszódot kiszolgálja a gyöngyösi és a jászberényi vonat, akkor az egri gyorsnak ezeken a helyeken már nem kell megállni, tehát jóval hamarabb felérnének Füzesabonyba. E három város pedig igen komoly utasforgalmat tud felmutatni, tehát ha rajtuk sikerül segíteni, akkor elmondhatjuk, hogy volt értelme az egésznek.

Vajon vége lesz az üresen kullogó ingavonatok világának Gyöngyösön? (forrás: vasutallomasok.hu)

Csakhogy…

Kezdjük a másodikon!

Az elmúlt évtizedek vasútfejlesztéseinek alapvető problémája volt, hogy Budapest határától indultak. A váci vonal felújítása Rákospalota-Újpest után, a ceglédié Kőbánya-Kispest után, és lehetne folytatni. Ezt a nemes hagyományt folytatja a mostani munka is, hiszen amint a nevéből látszik, nem Budapest-Hatvan, hanem csak Rákos-Hatvan projektről beszélünk. Mintha egy házat a második emeleten kezdenénk el építeni, és nem az alapoknál.

A budapesti vasúthálózat jelenlegi mélypontja Rákospalota-Újpest, ahol már hússzal is alig mennek a vonatok (fotó: Hack Frigyes, vasutallomasok.hu)

Ez azért nagy baj, mert a Rákos-Keleti pu. szakasz nem csak az állapotában (sőt nem elsősorban abban), hanem funkcionalitásában is elavult: olyan akadályozó tényezők maradnak a belső szakaszon továbbra is, amelyek lényegében elgáncsolják a Rákos-Hatvan közötti fejlesztés fent említett hasznait. Azaz hiába szívunk most 10+ hónapot a felújítás miatt, az ígéretek ellenére mégsem lesz jobb.

A nevető harmadikok

A legfontosabb probléma két harmadik vágány megépítésének elmaradása. Az egyik a Keleti pályaudvar és Kőbánya felső közötti, melynek hiányában továbbra is ugyanazon a két vágányon kell leközlekedtetni a Hatvan és Újszász felé menő elővárosi vonatokat, valamint a Miskolc és Békéscsaba felé közlekedő távolsági gyorsokat is. Emiatt pedig a menetrendjük továbbra is egymáshoz van kötve, és az egyik vonal késése felboríthatja a másik vonal közlekedését is. A kötöttség miatt pedig a Hatvan/Miskolc irányú indulások idejét pedig érdemben nem lehet módosítani.

Pedig ennek a többletvágánynak a megépítése valójában nem bonyolult. Kőbánya felsőről ugyanis nem csak a Keletibe, hanem a régi Józsefvárosi pályaudvarra is vezetnek, és a Keletiből szintén indulnak később elfogyó vágányok. A kettő összekötésével máris eggyel több vágányon lehetne menni a Keletiből Kelenföld és Kőbánya felső felé, a mostani projekt pénzének töredékéből. Ezáltal pedig szétválasztható lenne a békéscsabai és miskolci vonal menetrendje, ami nagyobb pontosságot eredményezne, és a vonatok indulását/érkezését is szabadabban lehetne variálni.

Vagyis az egész projektet ennek megépítésével kellett volna kezdeni. 

A másik a Rákos állomás és Rákosliget közötti harmadik vágány, amely eredetileg része volt a projektnek, de végül kipottyant belőle. Pedig a Miskolc felé menő teherforgalom nélküle aligha bonyolítható le, legfeljebb akkor, ha a fentebb vázolt utasbarát fejlesztéseket nem lépik meg. Lentebb el is mondjuk, hogy miért.

A Kőbánya felső és Keleti közötti harmadik vágány tervezett elhelyezkedése (forrás: GoogleEarth)

Jobb nem lesz, de rosszabb igen

Hogy nem lesz jobb, az ennyi szívás és pénzköltés után eleve ciki, de a baj ennél nagyobb.

A vonal fejlesztése tartalmazza az állomások átépítését is. Az szép és jó, hogy a szűk peronok szélesednek, továbbá lesznek akadálymentes aluljárók, liftek. Csakhogy közben az átmenő vágányok száma mindenhol radikálisan csökken: Pécel állomáson 6 helyett 4, Isaszegen 5 helyett 3, Gödöllőn 8 helyett 4, Aszódon 9 helyett 4 vágány marad, Tura állomásból pedig megállóhely lesz (további -3 vágány). Azaz összesen 16 vágánnyal csökken az állomási kapacitás!

Ez pedig azt jelenti, hogy a vonal teherforgalmának és menetrendszerűségének lőttek. Az új gyöngyösi és jászberényi vonatok mellett ugyanis a tehervonatok csak akkor tudnának úgy-ahogy haladni, ha az állomásokon lenne vágány, ahova félre tudnak állni. Azonban a fentiekből kiderül, hogy nem igazán lesz ilyen lehetőség.

Aztán pedig ha esetleg baleset/felsővezetékszakadás/járműhiba van, a kevés megmaradó félreállóvágányra még személyvonatokat is kell rakni, akkor teljes összeomlás várható. Amit persze már megszoktunk a vasúttól, csak hát az ember olyan, hogy 150 milliárd Ft elköltése után a zavarok csökkenését és nem növekedését várná.

A turai vágányhálózat felszámolásával egy 10 km hosszú állomásköz jön létre, ami a zavarok kezelését tovább nehezíti

Fenti probléma valamelyest kezelhető volna, ha megépülne a már említett Rákos-Rákosliget harmadik vágány, ugyanis ekkor a személyvonat valamivel hamarabb el tudna indulni Rákosligetről, és a tehervonat még elférne Gödöllőn az InterCity előtt. Így viszont marad az a lehetőség, hogy maradunk a mostani személyvonat-mennyiségnél, nincs sűrítés, nincs fejlesztés; csak ekkor az utasok nem fognak semmit se érezni egy 150 milliárdos fejlesztésből.

Hogyan tovább?

A Keleti pályaudvar és Kőbánya felső közötti harmadik vágány megépítésére elvi szándék van, tervek és pénz már annál kevésbé. A Rákos-Rákosliget közötti harmadik vágányra viszont még szándék sem igen, az elbontott tehervonati vágányokat pedig legfeljebb a jótündér adja vissza.

Így 10 hónap szenvedés után egy drágán felújított, mégis féltökű vasútvonalat kapunk, mellyel sokáig együtt is kell majd élnünk.